Egy maradandó karácsony

Egy maradandó karácsony

Egy igaz történet egyik felajánlóktól:

Néhány évvel ezelőtt a karácsony előtti hónapokban egy nagyobb bónuszt kaptam a munkahelyemen.

Elhatároztam, hogy ennek egy részét valamilyen jótékonysági célra fordítom. Sokáig nézegettem a különböző szervezeteket, és próbáltam kitalálni, milyen módon osszam meg közöttük a pénzt. Korábban is adományoztam már jótékony szervezeteknek, de valahogy mindig volt bennem egy kétely, hogy ennek az összegnek vajon hány százaléka fordítódik a szervezet önfenntartására, és mi az a rész, ami valódi segítséget fog jelenteni egy rászorulónak.

Ez alkalommal úgy döntöttem, hogy nem szervezeteknek fogok adományozni, hanem közvetlenül megkeresek egy családot, és nekik adom a pénzt. Ez a feladat nehezebb volt, mint ahogy elsőre gondoltam. Az adatvédelmi szabályok miatt a jótékonysági szervezetek nem adhatnak ki rászoruló családokról információkat, és sokan ehhez nem is járulnak hozzá. Kifejezetten nehéz volt eljutni valakihez, mivel az adomány mértékét és természetét nem akartam felfedni, hogy valódi meglepetést okozzak valakinek.

Hosszú keresgélés után egy kisebb alapítványtól megkaptam egy három gyermekes fiatal család elérhetőségét. Az apuka két munkahelyen dolgozik, anyuka otthon neveli a három kis gyermeket, és egy pici panellakást bérelnek Pest egyik lakótelepén. Anélkül, hogy túlságosan sok háttérinformációt kaptam volna róluk, valahol a szívem mélyén éreztem, hogy most nekik van a legnagyobb szükségük erre az adományra. A párommal közösen megbeszéltem velük egy találkozót. Ők csak annyit tudtak, hogy valamilyen adományt fognak kapni. Karácsony előtt voltunk néhány héttel, ezért telepakoltunk egy táskát mindenféle finomsággal, és az adományt beraktuk a táska mélyére egy kis csomagba, egy rövid levél kíséretében. A találkozónk csak néhány percig tartott, nem akartuk, hogy kellemetlenül érezzék magukat, és főleg nem szerettük volna, hogy előttünk találják meg a meglepetést. Átadtuk a csomagot, minden jót kívántunk és elköszöntünk egymástól.

Akkor láttuk egymást először és utoljára, arra néhány percre.  A levélben írtunk néhány szót magunkról és a segítési szándékunkról, de nem adtunk meg semmilyen személyes adatot, hogy ne érezzék úgy, tartoznak nekünk. Amikor mentünk le a lépcsőn, elképzeltük őket, ahogy kíváncsian nézegetik, mi lehet a zacskóban, és egyszer csak rátalálnak a kis csomagra, amiben 1 millió forint készpénz volt. Az alapítványon keresztül aztán később megtudtuk, mekkora örömet okoztunk, és hogy ez a segítség egy igazán nehéz helyzetben, a legjobb időben érkezett.

Arra, hogy a bónuszként kapott többi pénzt mire költöttem, már nem igazán emlékszem, de ez a néhány perces találkozó és az örömérzet örök emlék marad.

Oszd meg velünk Te is a legszebb, vagy legemlékezetesebb adományozással kapcsolatos történeted!